Viccből készült!

A bolt tulajdonosa új elárusítónőt alkalmaz és a lelkére köti, hogy minden kuncsaftnak aki betér a boltba, másnap is vissza kell jönnie, különben úszott az állás. A nő nagyon lelkére is veszi a dolgot.
Egyik nap nyílik az ajtó és egy fiatalember lép be.
- Jó napot kívánok!
- Jó napot kívánok, mit tetszik parancsolni?
- Kesztyűt szeretnék vásárolni.
- Semmi probléma, van egyujjas meg ötujjas modellünk.
- Ötujjasat kérnék!
- Tökéletes! Ötujjasból is van bőr, műbőr és kötött.
- Bőr érdekelne.
- Bőr lehet első, másod vagy harmad osztályú!
- Legyen első osztályú, egyszer él az ember.
- És mégis milyen bőrt tetszik óhajtani? Malac, kecske esetleg medve?
- Legyen kecske.
- Szürke, fekete, barna?
- Szürke!
- Hát igen, szürkéből is több árnyalattal rendelkezünk, várjon megmutatom.
- Be kell ismernem, hogy igazán nem tudok dönteni. Szerettem volna venni egy kesztyűt, ami megy az új kabátomhoz, de hogy melyik árnyalat lenne jó ezek közül, nem tudom!
- Semmi gond, uram! Be tetszik hozni holnap a kabátot és majd én segítek kiválasztani a megfelelő kesztyűt.
A férfi bele is megy a dologba és éppen távozni készül, amikor egy ideges személy ront be az üzletbe. Egyenesen az elárusító nőhöz rohan és elkezd kiabálni:
- Ez a padlócsempém a fürdőszobából, ez a vécémnek egy darabja, a seggem megmutattam tegnap, ideadná már végre azt a rohadt vécépapírt?

Bemegy egy fazon a boltba. Ránéz a boltosra és hirtelen fülig ér a szája:
- Hát nem ismer meg? Mondja!
Boltos:
- Nem!
Az ürge leveszi a szemüvegét:
- Még igy se?
- Nem!
Megigazítja a haját:
- Még igy se?
- Nem, de most már árulja el ki is maga valójában!
- Hát én vagyok a vevő!

Kovács úr a héten már harmadszorra késik el a munkahelyéről. Balszerencséjére a főnöke már az íróasztalánál várja:
- Na, kolléga mondjon valami hihető mentséget a késésre! - mondja a főnök.
- Elnézést kérek a késésért, de nagyon meredek reggelem volt. Már épp indultam volna, amikor a feleségem megkért, hogy vigyem el egy darabon. Beleegyeztem, de csak akkor, ha siet. El is készült 10 perc alatt. Útközben azonban a hídon akkora dugó volt, hogy kénytelen voltam az autót letenni, és átúszni a folyót, nézze meg, még vizes a cipőm. Aztán lestoppoltam egy rendőrhelikoptert, az elhozott a szomszéd utcáig, de leszállni nem tudott, ezért ejtőernyővel kiugrottam, és most itt vagyok!
A főnök zordan néz rá:
- Már megbocsásson, de hülyének néz? Azt várja, hogy ezt el is higgyem? Ki látott már olyat, hogy egy nő 10 perc alatt elkészül?!

Egy random kép:

Ül a belga, a német meg a holland építőipari munkás a tetőn, és kicsomagolják a reggelit.
- Már megint kolbászos szendvics! - sóhajt a német.
- Már megint sajtos szendvics! - sóhajt a holland.
- Már megint tonhalas szendvics! - sóhajt a belga.
Másnap megint reggelibontás.
- Már megint kolbászos szendvics! - bosszankodik a német. - Ha holnap is ez lesz, leugrom!
- Már megint sajtos szendvics! - dühöng a holland.- Ha holnap is ez lesz, leugrom!
- Már megint tonhalas szendvics! - mérges a belga.- Ha holnap is ez lesz, leugrom!
Következő napon leülnek megint.
- Már megint kolbászos szendvics! - sóhajt a német és leugrik.
- Már megint sajtos szendvics! - sóhajt a holland és leugrik.
- Már megint tonhalas szendvics! - sóhajt a belga és leugrik.
Az özvegyek zokognak a síroknál.
- Nem értem! Ha tudtam volna, hogy elege van a kolbászos szendvicsből, mást csináltam volna neki - bőg a német feleség.
- Nem értem! Ha tudtam volna, hogy elege van a sajtos szendvicsből, mást csináltam volna neki - rí a holland feleség.
- Nem értem! Mindig saját maga csinálta a szendvicseit! - zokog a belga feleség.

A ruházati bolt vezetője visszajön az ebédszünet után, és látja, hogy az eladónak be van kötve a keze. Az eladó büszkén újságolja:
- Képzelje, eladtam azt a nagyon ronda öltönyt, ami már két éve itt porosodott nálunk.
- Arra a rózsaszín förmedvényre gondol a kék gombokkal?
- Igen.
- Hát ez nagyszerű. Fogadni mertem volna, hogy azt sosem adjuk el. De miért van bekötve a keze?
- Amikor kikísértem a vevőt, az a rohadt vakvezető kutya megharapta a kezem.

Beszélget az amerikai, az orosz és a magyar tikosrendőr. A téma: ki tudja jobban megtartani a szolgálati titkot.
- Én a nejemmel egy irodában dolgozok, ő nem tudja mit csinálok, nem is érdekli, én nem tudom mit csinál, de nem is érdekel. - mondja az amerikai.
- Az semmi... Én egy íróasztalnál dolgozom a feleségemmel! Nem tudja mit csinálok de nem is érdekli, én sem tudom ő mit csinál, de nem is érdekel. - kontráz rá az orosz. A magyar erre nagyot legyint:
- Ugyan már... Én egyedül dolgozom egy irodában! Nem tudom, mit csinálok, de nem is érdekel.

Egy kép:

Behívja a cég vezérigazgatója az egyik alkalmazottját.
- Nos, Mr. James, Ön már egy éve dolgozik vállalatunknál. A postázási részlegen kezdte, aztán röpke 2 hét alatt átkerült az értékesítésre. Egy hónap múlva már területi képviselő lett. Mindössze négy hónap után kinevezték az értékesítés vezetőjének. Most pedig, mivel komolyan foglalkozom a visszavonulás gondolatával, megkérdezném, hogy mit szólna a vezérigazgatói poszthoz?
- Köszönöm! - feleli az alkalmazott.
- Köszönöm? Ez minden, amit egy ilyen hatalmas ajánlatra tud mondani?!
- Jó, akkor "Köszönöm, apa!"

A cégnél előadást tart egy szakértő a munka optimalizálásáról. A mondandóját a következő mondattal zárja:
- Amit most elmondtam, csak a munkahelyükön alkalmazzák, soha ne próbálják meg otthon!
Hátulról egy hang:
- Miért?
- Mert veszélyes. Én is kipróbáltam otthon a feleségemen. Észrevettem, hogy reggeli készítés közben mindig külön megy el mindenért a hűtőhöz. Megkérdeztem tőle, nem tudna-e egyszerre több dolgot kivenni.
Hátulról egy közbekiabáló:
- És, gyorsabb lett?
- Hát, igen. Eddig 20 perc alatt csinált reggelit a feleségem, most 7 perc alatt én...